- Mi az? - lépett mindenki be. Mire Oli megpróbált felülni de visszaesett és valamit motyogott maga elé alig érthetően. Mindenki rögtön rá nézett amit ő is észrevett de ő csak engem nézett és egyszer csak egy könnycsepp jelent meg a szemében majd még rengeteg mire mind a 3 srác csak egy valamit motyogott:
- Oli sír.
- És? -néztem rájuk kérdőn.
- Olit egyszer láttuk sírni akkor is csak azért mert meghalt a kutyája akit imádott. Azóta már volt eltörve a lába is de még csak nem is sírt soha. Ő csak akkor sír ha valakit az életének tart.
- Kinga. -hallottam Olivér halk hangját.- Bocsáss meg vagy ölj meg itt és most! -mondta elhaló hangon.
- Ezt majd később megbeszéljük ha fel tudsz kelni.
- Ne menj el Kinga kérlek! -mondta már lassan úgy, hogy már a szívemet mardosta.- Ne hagyj itt könyörgöm.
- Nyugi nem teszem ki a lábam a házból. Várj hozok vizet! -mondtam majd kimentem és egy üveg vizet hoztam vissza de mikor láttam, hogy pulcsijából csöpög a víz automatikusan tudtam mit kell csinálni.- Hé ki öltözteti át? Tiszta víz és rázza a hideg!
- Majd én. -mondta Benny és felkapta Olit és a szobámba cipelte ahol a ruhái voltak egy bőrőndben. Fél óra múlva Benny jelent meg Olival a kezében. Akit még mindig rázta a hideg.
- Na jól van akkor reméljük nem kapott el semmi nyavalyát.
- Oké de beszélhetnék veled Kinga?
- Persze gyere! -azzal behúztam Larát a szobámba.
- Remélem van annyi eszed, hogy megbocsátasz neki.
- Persze de ha ezt most mondanám neki túl sok lenne.
- Oké de csak tudd ha csak fele igaz annak amit a srácok mondtak amikor Olivér sírt akkor csak téged szeret igazán.
- Tudom.
- Akkor jó.
Mire kimentem Oli már ült és csak azt mondogatta:
- Fázom! -odaültem mellé és megnéztem a homlokát majd ezt mondtam:
- Jézusom te lázas vagy méghozzá nem is kicsit. Várj egy picit! -elmentem egy hőmérőért és egy láz csillapítóért.- Na gyerünk ezt vedd be! -adtam neki oda a tablettát majd ő gyorsan be is vette.- Oké most pedig mérd meg a lázad szépen 5 perc és itt vagyok.
Mire felálltam és kimentem egy kicsit gondolkozni mindenen. Végül is arra jutottam, hogy nélküle kb. egész nap sírnék úgyhogy kap még egy esélyt. És végül visszamennék Olivérhez és megnéztem a lázmérőt.
- Na ez sok 39 fok na tűnés aludni most.
- Jó látni, hogy aggódsz. -húzta mosolyra a száját.
- Na ne használj ki mert kikapsz és mehetsz betegen is akár.
- Én nem használnálak ki most már sose. Félek, hogy elveszítlek. -nézett a szemembe és megint megjelent egy könnycsepp a szemében.
- Nem kell félned nyugi ne sírj!
- Bocsi nem tudom mi van velem.
- Semmi baj! De mit csináltál a kezeddel te majom?
- Azt hiszem akkorát vágtam be az öklömmel egy fába hogy csoda, hogy nem tört el a kézfejem.
- Te butus most két kötést kaptál amit ha jobban leszel megnéz egy doki.
- Na ne én be nem megyek egy dokihoz sem.
- Dehogyisnem ezt látnia kell.
Még sokáig beszélgettünk majd én elmentem aludni és ő is aludni tért. Az éjszaka közepén Oli kiáltását hallottam majd kimentem megnézni hogy van mikor ki értem Oli a földön hevert és épp Sziki emelte megint fel és Oli motyogni kezdett maga elé megint. Oda mentem hozzá aki engem meglátva megpróbált felállni de nem tudott.
- Ne hogy fel merj nekem kelni mi kell?
- Az, hogy végre kimenjek ebből a nyavajából.
- Na akkor legyél türelmes.
- Megpróbálom jó éjt!
- Jó éjt!
Egy héttel később az orvosi rendelőből kifele néztem Olira aki mesélni kezdett.
- Na jó majdnem eltörtem mind a kettő kézfejem és?
- És? Megvesztél ne törd el a kezed mert kapsz!
- Mit talán vacsit?
- Látom az étvágyaddal nincs baj.
- Sose volt. -nyomott puszit az arcomra.
- Te kis vámpír gyere kapsz kaját.
- Kinga.
- Mi az?
- Örülök, hogy meg tudtál nekem bocsátani.
- Neked mindig. -mosolyogtam rá mire ő megcsókolt.
- Na hol is az a kaja?
- Feng légyszives csinálj Olinak kaját!
- Már megint éhes? De csinálok neki.
- Köszi. -mondta Olivér.
- Na jó mit csinálunk ma mert délután 4-kor még bármit lehet csinálni.
- Nem tudom de tényleg csináljunk valamit. -mondtam.
- Gyere menjünk sétálni!
- Oké.
Séta közben Oli meglátta azt a lányt akivel múltkor csókolózott. A csajszi mutogatta neki, hogy hívj fel. Én szúrós és ijedt szemmel néztem barátomra aki rögtön értette a jelzést egy darabig gondolkodott majd megcsókolt. Mire odajött az a lány és csak ennyit mondott:
- Látom nem jött meg az eszed Olivér. -nézett végig gúnyosan. Bennem egyre feljebb ment a pumpa de Oli szorosan fogott.
- Pont az, hogy most jött meg. -mondta majd puszit nyomott a fejemre.
- Nem úgy néz ki. Komolyan ezért dobtál el?
- Van neve is! És őt sokkal inkább szeretem mint téged akkor.
- Ó tényleg és a múltkor az a csók?
- Nem tudom de kidobott utána és elegem lett rájöttem, hogy nélküle szívás az életem.
- Ó szóval szétverted a kezed ezért a ribiért.
- Na elég ki a ribanc kettőnk közül. Nem én fekszek le fűvel-fával.
Mire ezt kimondtam ő már el is tűnt.
- Gyere menjünk haza. -mondta szöszi.
- Oké hulla vagyok.
Mikor haza értünk lezuhanyoztam. Mikor végeztem kimentem a nappaliba. Oli a kanapén szuszogott mire én felkeltettem.
- Olivér szerinted minek az ágy?
- Még a múltkor kitettél és nem mondtad, hogy visszamehetek. -mosolygott rám vámpírfogait kivillantva.
- Neked mindent a szádba kell rágni?
- Akkor mehetek.
- Gyere te majom.
Mire felkapott megcsókolt és bevitt a szobánkba. Majd aludni tértünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése